Kedves Amerikai Naplóm! Guess what! Mondjuk így, hogy már kicsit lelőttem a poént a megszólítással, nem fog akkorát menni, de ha hiszed, ha nem, ezeket a sorokat már tényleg Amerikából írom. Ez annyi szempontból nagyon furcsa, hogy ha most mindet nekiállnék felsorolni, nem lenne vége addig, amíg újra Magyarországon nem lennék. Hogy kerültem ide? Miért vagyok itt? Mit csinálok? Hogy érzem magam? Ezek mind olyan kérdések, amikre minimum 8 oldalas választ tudnék adni, és akkor csak a legrövidebb lényeget foglalnám össze. Ma este lesz egy hete, hogy megérkeztem Bloomingtonba (Indiana állam, a térképen eddig én sem tudtam megmutatni, hogy hol van, de egy nagyon hirtelen érkező „...és most akkor mindenki mutassa meg ezen a kelleténél legalább hatszor részletesebb USA térképen, hogy hova is fog egészen pontosan utazni” felszólítás és egy asztal alatt történő homlokot izzasztó google maps keresés után magabiztosan mondom, hogy ha sikerült beazonosítanunk egy nagy, a legnagyobb jóindulattal...